Kedves végzősök, tisztelt ünneplő közösség!
„Jelképek erdején át visz az ember útja” – írja Baudelaire, és való igaz: életünket át- meg átszövik a szimbólumok, melyekkel önmagunkról küldünk információkat környezetünknek. Egy ábra vagy figura a pólón, egy focicsapattal vagy zenekarral való szimpátia kellékei, egy karkötő, egy nyakkendő, kedvenc színünk vagy színészünk: egyéniségünk kis mozaikkockái, mind-mind rólunk mesélnek.
Végzős diákjaink ma egy ilyen kis jelképpel gazdagodnak: egy kis szalaggal, mely kicsinysége ellenére is komplex szimbólum. Csupán egy iskola nevét és két évszámot tartalmaz, de ez a néhány kis adat az elmúlt négy, illetve hat év minden apró rezdülését magában foglalja.
E kis szalag jelképezi az időt, mely a kamaszkor zavaros ködétől a fiatal felnőttségig eltelik.
Jelképezi az ifjúságot, az élet izgatott tettvágyát, a jövő félelmetes, de egyben izgalmas panorámáját.
Magába zárja az emberi kapcsolatokat, barátságokat, szerelmeket, melyek mind-mind az iskolához kötődnek.
Jelképez tanárokat és tanórákat, sok-sok arcot, könnyeket és kacajokat, vagyis: a gimnáziumi élet pillanatait, melyekből több van már mögöttünk, mint előttünk.
Jelképezi e kis szalag az iskolát, az Árpád Gimnáziumot. Az iskolát, mely néhol szigorral és szabályokkal font körül, de tette ezt mindig értékek mentén. Olyan értékek mentén, melyekre a XXI. század rohangászó emberhangyája legyint csupán, de ezek átmentése a túlsó partra talán a legfontosabb feladata a jelen iskolájának. Értékek, melyek reményeink szerint nem csupán a szívek fölött hordott szalagokban jelennek meg jelképesen, hanem a fiatal szívekben is kicsíráznak.
Hit a tudás értékében, hit a szeretet örök lényegében, hit az emberi kapcsolatokban, hit egymás kölcsönös tiszteletének fontosságában, és hit abban, hogy a hazaszeretet fogalma nem csupán poros, múzeumba illő, régi költők által használt, ismeretlen szó, hanem a jelenben is építő erő.
Jelképezi e kis szalag az „árpádosság” lexikonban meg nem található fogalmát, melyről minden jelenlevő érzi és tudja, hogy a szó legnemesebb értelmében vett közösség büszke élménye húzódik meg mögötte; az érzés, hogy összetartozunk.
Jelképez e kis szalag sok nevet, képet, „lepkéket, álmot, rémest, édeset”, a mögöttünk álló, már megmászott hegyoldalt, és az érettségi végzászlajával integető, hátralevő, rövid útszakaszt.
Fekete István Zsellérek című regényében Koltóy tanár úr mondja diákjának: „Légy egyenes mindig, tanulj, és ne félj senkitől ezen a világon”. Ennél többet, tisztábbat, fontosabbat én sem tudok odatűzni mottóként a szalag mellé:
Légy egyenes mindig, tanulj, és ne félj senkitől ezen a világon.
Megkérem osztályfőnök kollégáimat, tűzzük fel a szalagokat diákjainknak.
Köszönöm a figyelmet.
Share
Kommentek