Bárdos László István (1909-1963):

Sátoraljaújhelyen született. Kálkápolnán járt elemi iskolába. Gimnáziumi tanulmányait Egerben végezte. Egyházi ösztöndíjjal Rómába került, mivel szerzetesi pályára készült. Filozófiából bölcsészdoktori diplomát szerzett. Érdeklődése a papi pályáról a tanári pálya felé fordult. További tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem-latin nyelv szakon végezte. Középiskolai tanár diplomájának megszerzése után az olaszországi Perugiába művészettörténeti, olasz nyelvi és irodalmi tanulmányokat folytatott. Visszatérve Magyarországra házitanítóként, óraadóként Beregszászon, Szombathelyen, majd Budapesten dolgozott. Családi kapcsolatai révén a Tatabányán élő rokonukhoz költözött családjával. 1946-1952 között a Tatabányai Állami Gimnáziumban tanított. Orosz tanári hiány miatt pedagógus továbbképzés keretében orosz nyelvből szakképzést szerzett. Sajnálatos, hogy egy gyermekkori betegség következményeként hallása egyre romlott. Szeretett tanítványainak közadományából vásárolt hallókészülékkel még tovább tanított. Hallása végleg megromlott, és így pályamódosításra kényszerült. Pedagógusi hivatásától megválva 1952-től először a Városi Könyvtár vezetője, majd a József Attila Megyei Könyvtár igazgató-helyettese lett. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a közművelődési könyvtári hálózat kiépítésében. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán kiegészítő szakként elvégezte a könyvtárosi szakot. Könyvtárosként történelmi és közművelődési kutatómunkát folytatott, egy sor tanulmánya jelent meg folyóiratokban vagy önálló kiadványként. 1963-ban szívroham következtében elhalálozott. Tatabányai munkálkodása alapján méltán kiérdemelte az utókor háláját, emlékének ápolását. Ezért a város egyik középiskoláját róla nevezték el az 1988/89. évi tanévnyitó-névadó ünnepségen.
Molnár János (1918-1978):

Kisújszálláson született. Elemi- és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Felsőfokú diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom, német nyelv és irodalom szakon szerezte. Pályázat alapján felvételt nyert az Eötvös Kollégiumba, ahol neves professzorok irányításával elmélyülhetett az irodalmi tanulmányokban. Középiskolai tanári oklevelének megszerzése után mint Eötvös-kollégista ösztöndíjasként Berlinben folytathatta irodalmi és német nyelvészeti tanulmányait. Kétéves berlini tanulmánya után, a II. világháború befejeztével tért haza Magyarországra. Első munkahelyén pályázat alapján 1946. szeptember 1-jétől kezdi meg tanári pályafutását a Tatabányai Állami Gimnáziumban. A megye legrégibb és leghosszabb ideig működő szakfelügyelője volt (1954. szeptember 20. – 1978. szeptember 24.). Magyar nyelv és irodalom – német nyelv szakos tanárként, valamint megyei szakfelügyelőként kiemelkedő pedagógusmunkát végzett. A Művelődésügyi Minisztérium és a Tankönyvkiadó Vállalat mint gyakorló pedagógust megbízta a II. osztályos gimnáziumi magyar irodalomtörténeti tankönyv és tanári kézikönyv megírásával. Az irodalomtörténeti tankönyv nívódíjad lett. 1978-ban a pedagógusnapon a kormányzat Apáczai-díjban részesítette nyugállományba vonulása előtt. A városi önkormányzat 1992-ben alapítványt hozott létre Molnár János tiszteletére, emlékének ápolására. A Molnár János-díjat évi egy alkalommal a pedagógusnapon adják ki (maximum 10 pedagógusnak). Csak tatabányai polgár kaphatja az oktatásért kifejtett tevékenységéért vagy az oktatásban elért kiemelkedő munkájáért. 1994-től az oklevél mellé emlékérem is jár.
Payer István (1929-1984):

Uszódon született. Asztalos kisiparos családból származott. Középiskolai tanulmányait Kalocsán, Pakson és Budapesten végezte. 1949-ben érettségizett, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kar magyar-francia nyelv szakára nyert felvételt. 1953-ban középiskolai tanári diplomát szerzett. Első munkahelye a Népművelési Minisztérium Színházi Főosztálya. 1954-ben tatabányai Rákosi Mátyás Gimnáziumba került, ahol középiskolai tanárként 1960-ig dolgozott. 1960-1968 között Budapesten a Belügyminisztérium alkalmazásában francia nyelvet oktatott. 1968-1979-ig a Komárom Megyei Tanács V.B. Művelődési Osztályán a gimnáziumok általános felügyelője volt. 1969-1979-ig mellékfoglalkozásban az „Új Forrás” című megyei antológia felelős szerkesztője. 1979. január 1-jétől a kéthavonta megjelenő „Új Forrás” című kulturális, irodalmi és művészeti folyóirat függetlenített felelős szerkesztője haláláig. . Tolmácsként és idegenvezetőként is tevékenykedett. 1978 őszén a Minisztertanács ösztöndíjasaként Belgiumban tanulmányozta az iskolai és iskolán kívüli esztétikai nevelés programját és gyakorlati megvalósulását. Az Esztergomi Zenei Nyári Egyetemen szimultán tolmácsként működött. 1978-től az Oktatási Igazgatóság Filozófiai Tanszékén filozófiai és esztétikai előadásokat tartott. Munkájának elismeréseként a Szocialista Kultúráért kitüntetésben és a Munka Érdemrend bronz fokozatú kormánykitüntetésben részesült.